A kutyám naplójában helyet kapott pár hasznos tanács is a Gazdiknak. Ezek közül az egyik az, hogy télen, a csúszásmentesítés miatt sóval megszórt havas úton vagy járdán tett séta után mindig mossuk le a kutyák mancsát, mert a hóra szórt, csúszásmentesítésre használt só és egyéb vegyi anyag kimarhatja a kutyák tappancsát.

Hiszem, hogy az állatok védelméért azzal tehetünk a legtöbbet, ha megtanítjuk a gyerekeinket az állatok tiszteletére, szeretetére és a felelős állattartásra. Éppen ezért ezt a kis információt mesés formában is szeretném átadni nektek, bízva abban. hogy lesz legalább egy olyan gyermek, aki emlékszik majd a mesében hallottakra és télen, minden olyan séta után, ahol lehetséges volt a sós hólével való találkozás megmossa majd a kutya mancsát.

Pancho és a téli mancsmosás

Pancho álmosan nyitotta ki a szemét. Még korán volt, de valami ismeretlen illat csapta meg az orrát. Olyan friss és hideg. Még soha nem érzett ilyet! Kíváncsian emelte fel a fejét. Az anyukája, Luna már ébren volt, őt figyelte a saját ágyából.  

– Mi ez az illat, anya? – kérdezte Pancho miközben nagyot szippantott az új, ismeretlen illatból.

 – Tudtam, hogy te is érzed! Várj egy pillanatot! Mindjárt jön a Gazdi és kienged. Akkor majd meglátod! – mondta neki mosolyogva Luna. De Pancho nagyon izgatott lett. Nem tudott nyugodtan várakozni. Fel és alá szaladgált a szobában.

A motoszkálást végre a Gazdi is meghallotta és már jött is, hogy kiengedje őket. De a reggeli rituálé most sem maradhatott el, bármennyire is vonzotta Panchot az új illat. Amint meglátták a Gazdit Pancho és Luna azonnal a hátukra feküdtek, hogy bezsebeljék a szokásos reggeli pocisimit.

Pár perc simogatás után a Gazdi már nyitotta is az ajtót. Luna komótosan ballagott ki, de Pancho szinte kivette magát az ajtón. De épp hogy kiért, már meg is torpant. Sohasem látott még ilyet. Minden csupa fehér volt! Fehér volt az udvar, a háztetők, a fák de még a járda és az út is! Pancho csak állt és nézte a fehérséget miközben lelkesen szívta magába az új illatokat. Kis hezitálás után úgy döntött, hogy közelebbről is megvizsgálja, hogy mi is ez. Óvatosan lelépett a fedett teraszról, bele a frissen hullott, puha hóba. Nagyon meglepődött, amikor a talpa alatt besüllyedt a hó és hidegség vette körül a mancsát. Furcsa érzés volt, de mégis jó. Olyannyira jó, hogy a következő pillanatban Pancho már bele is vetette magát a hóba. Ugrált, szaladgált, beletúrta a buksiját a hóba, a fenekét az égbe nyomva és a mellkasát a földhöz szorítva hívta az anyukáját játszani. Luna büszkén figyelte a kisfiát, hogyan ismerkedik a hóval és azonnal szaladt hozzá, amikor játékra hívta.

Annyira belemelegedtek a játékba, hogy szinte észre sem vették, amikor a Gazdi kijött hozzájuk. Csak akkor kapták fel a fejüket, amikor a Gazdi nevetését hallották.

– Úgy látom nektek nagyon tetszik a hó! Gyertek, játszunk! – kiáltotta a Gazdi és azonnal eldobta Pancho és Luna kedvenc labdáját. A labda csak repült és repült, majd földet ért. Igen ám, de Pancho legnagyobb meglepetésére nem látta hol van a labda, mert az is eltűnt a hóban, akárcsak az előbb a mancsai. De a szimata most sem hagyta cserben, azonnal kiszimatolta, hogy hol is van a labda. Csupa havas pofival, de büszkén vitte vissza a labdát a gazdinak.

-Ügyes vagy Pancho. – dícsérte meg a Gazdi. Még jó párszor eldobta neki a Gazdi a labdát, Pancho pedig töretlen lelkesedéssel és hatalmas büszkeséggel hozta vissza minden egyes alkalommal.

– Pancho, Luna gyertek! Megyünk sétálni! – szólt a Gazdi. Luna és Pancho azonnal a kapuhoz sétáltak, tartották a nyakukat, hogy a Gazdi kényelmesen rájuk tudja tenni a pórázt, megvárták, amíg a Gazdi kilép a kapunk és őket is hívja, majd szépen, egymás mellett sétálva elindultak. A szokásos utat tették meg, de ez a séta mégis más volt, mert a járda havas volt. Pancho ismerősként üdvözölte a szembe jövő kutyákat és embereket. Mint majdnem minden ilyen sétán most is találkoztak Csipesszel. Pancho boldogan üdvözölte:

– Szia Csipesz. Mit szólsz a tóhoz? Én még sosem láttam ezelőtt havat! Nagyon tetszik!- hadarta Pancho szinte egy szuszra.

– Szia Pancho. Nekem is ez az első hó, amivel találkoztam. Nagyon élvezem! – válaszolta boldogan Csipesz.

– Úgy látom indulunk. Remélem holnap tudunk majd játszani is együtt! Szia Csipesz! – búcsúzott Pancho.

– Szia Pancho! – mondta Csipesz és büszkén emelte integetésre a mancsát. Ez volt Csipesz kedvenc trükkje. Amikor csak lehetett, integetett.

Pancho, Luna és a Gazdi pár perc múlva már haza is ért. Otthon a Gazdi levette róluk a pórázt és a nyakörvet, de a megszokottól eltérően most még a mancsaikat is megmosta. Pancho nem értette, hogy mi szükség van erre, hiszen nem volt koszos a talpa és a hótól egyébként is vizes volt már. De ha a Gazdi ezt szeretné, akkor szívesen tartja a mancsait a mosáshoz.

Másnap még mindig volt hó. Pancho élvezte ahogyan a hópelyhek repültek körülötte, amikor becsapódott a labdáért a hóba. Viszont a sétán nem találkoztak Csipesszel. Még öt nap telt el úgy, hogy Csipesz nem volt sétálni. Panchonak már nagyon hiányzott. Viszont a havas séták után állandóvá vált a mancsmosás. Pancho már szaladt is a fürdőbe, amint hazaértek és tartotta a mancsait, hogy a Gazdinak könnyebb dolga legyen. Hat nap után végre találkoztak Csipesszel.

– Szia Csipesz! –köszöntötte Pancho a rég nem látott barátját.

– Szia Pancho. Képzeld el mi történt velem! A múltkori sétából hazaérve nagyon elkezdett fájni az össze mancsom. Csak nyalogattam és nyalogattam. Amikor a Gazdi hívott, hogy menjek vacsorázni felpattantam, de nem tudtam úgy szaladni, ahogyan szerettem volna, mert nagyom rossz érzés volt amikor ráléptem a mancsaimmal a földre. A Gazdim észrevette, hogy baj van és elvitt a doki nénihez. Kaptam kenőcsöt, bekenték a lábamat vele és még be is kötözték utána. Pár napig pihentetnem kellett a mancsaimat, de már teljesen jól vagyok! Sajnos úgy látom indulunk tovább. Ma is elmarad a közös játék. Holnap majd játszunk! Szia Pancho! – mondta Csipesz és ismét integetett a mancsával.  

Pancho az anyukájához fordult és megkérdezte:

– Anya, mi történhetett Csipesszel?

– Tudod Pancho a hó csúszik. Az emberek pedig nem szeretik, ha a kocsijuk megcsúszik a havas úton, vagy ha ők maguk, gyalogosan megcsúsznak és elesnek. Ezért sokszor sót szórnak az utakra, járdákra, hogy ne legyenek csúszósak. De a só kimarhatja a mancsunkat, ami nagyon- nagyon- nagyon fáj. A Gazdi azért mossa le télen minden séta után a mancsainkat, hogy lemossa róluk az esetleg rákerült sós levet és így megakadályozza, hogy kimarja a talpunkat.

– Értem. Köszönöm, hogy elmesélted anya! – mondta Pancho. Attól a naptól kezdve Pancho minden egyes havas séta után még nagyobb lelkesedéssel szaladt a fürdőbe, hogy a Gazdi megmossa a talpát.

Kategória: Egyéb kategória